A magántulajdonban lévő IKEA-nál az évtizedekre vonatkozó büdzsétervezés a múlté, mostmár a „szcenárió – tervezésre” összpontosít.

A hagyományos büdzsétervezés gyökerei

Jesper Brodin, az Ikea vezetője azt mondja, hogy általában nem szokott nosztalgiázni. A svéd bútoripari csoportnál korábban dolgozó felsővezetők karácsony előtti összejövetelén azonban nem tudott nem csatlakozni azok kórusához, akik azt mondták, hogy hiányoznak nekik a régi idők: amikor a világ viszonylag stabilnak tűnt, a trendek kiszámíthatóak voltak, és ezt többé-kevésbé hiteles többéves üzleti tervvé lehetett alakítani. „Mindig azon vitatkozunk, hogy vajon jobb volt-e korábban. Én mindig azt szoktam állítani, hogy most jobb. Ezúttal ugyanakkor inkább egyetértettünk abban, hogy korábban jobb volt” – mondta. „A kockázatok, a bizonytalanság, minden, ami korábban a ‘kockázati mátrixban’ szerepelt, többé-kevésbé megtörtént … . Nevetünk azon az időszakon, amikor még az éves büdzsétervezés működött, és hogy általában 0,3 százalékos arányban tévedtünk.” Brodin gondolatai az egész vállalati világban visszhangra találnak. A vezérigazgatók küzdenek a zavaros makrogazdasági jelzések értelmezésével.

Egy évvel ezelőtt az 54 éves szakember arra számított, hogy az ügyfelek a magas energiaszámlák és jelzáloghitel-kamatlábak miatt csökkenteni fogják kiadásaikat. Ez nem történt meg. Eközben az ellátási lánc zavarai a vártnál gyorsabban javultak, így a csoportnak több készlete maradt, és így egyes termékeinek árát csökkenteni kellett. „Nagyon örülünk neki, hogy a dolgok jó irányba haladnak” – mondta Brodin – „de nincs elképzelésünk arra, hogy pontosan megjósoljuk, mi fog történni 6-12 hónap múlva”.

Szcenáriók készítése

Európában és az Egyesült Államokban a gazdasági visszaesés rekordalacsony munkanélküliséggel és munkaerőhiánnyal párosul. A fogyasztói magatartás rejtélyes: a közelmúltig az emberek továbbra is költekeztek, annak ellenére, hogy szinte minden drágult. A tavalyi gazdasági válságra és energiahiányra vonatkozó legrosszabb előrejelzések nem váltak valóra. De jelenleg egyedülállóan nehéz tervezni az előttünk álló utat. Az Atlanti-óceán mindkét partján kevés konszenzust hallani arról, hogy merre tart a gazdaság, és a tőzsdén jegyzett vállalkozások számára minden eddiginél nehezebb iránymutatást adni a piacnak. Az Egyesült Királyságban a könyvvizsgáló cégek attól tartanak, hogy a vállalati ügyfeleik által hozzájuk jóváhagyásra benyújtott előrejelzéseket lehetetlen értékelni. A káosz ezen új formáihoz való alkalmazkodásban egyesek jobb helyzetben vannak, mint mások.

Általában kisebb a nyomás a magántulajdonban lévő vállalatokon, amelyeknek nem kell profitcélokat közzétenniük. Az IKEA például irányt váltott. Ahelyett, hogy konkrét célokat tűzött volna ki az évre, különböző „forgatókönyveket / szcenáriókat” készített, hogy a különböző kimenetelek felvázolásával mozgásteret biztosítson az üzletnek. Ez azt jelenti, hogy elismerik, hogy nagyon különböző lehetőségek is megtörténhetnek. „Ez megtanít minket a működésünk rugalmasságára” – mondta Brodin.

Az IKEA számára a gyártási, szállítási költségeket a legtrükkösebb előre jelezni. A szállítási árak csökkentek. Brodin azonban nem számított arra, hogy a tüzelőanyagként elégetendő fa iránti nagyobb kereslet megdrágítja a vállalat egyes anyagait. Tehát nem csak a pénzügyi modellezés hagyományos változói, mint például az infláció és a fogyasztói kiadások váltak nehezebben megjósolhatóvá. Az elmúlt néhány év váratlan tanulságokkal szolgált arra vonatkozóan is, hogy az üzleti élet és a társadalom hogyan birkózik meg a sokkokkal és a bizonytalansággal. „Nézzük meg, min mentek keresztül az emberek: a világjárvány, a gazdasági károk, a háború tragédiája, az energiaárak” – mondta Brodin. „Amit az emberek talán alábecsültek, az az emberi ellenálló képesség.„

A cikk alapjául szolgáló angol nyelvű cikk ezen a linken érhető el. 

Szívesen inspirálódsz hasonló sikertörténetekből? A BENU esettanulmányt olvastad már?