A konfidencia szavazás az agilitás egyik legegyszerűbb, mégis legfélreérthetőbb gyakorlata. Különösen skálázott környezetben alkalmazzák előszeretettel, de a csapaton belül is kiválóan működik. Papíron csak annyi, hogy a csapat megmondja, mennyire bízik a terv megvalósíthatóságában. A valóságban viszont rengeteget elárul a bizalomról, a szervezeti kultúráról. Arra is fel tudja hívni a figyelmet, ha valaki másképp értelmezi a célokat, terveket (ilyenkor a többiekhez képest sokkal magasabb, vagy alacsonyabb konfidenciát mutat). Ebben a posztban Gellényi Ákos mutat be néhány olyan torzulást és tipikus hibát, amivel a gyakorlatban találkozott, és azt is, hogyan lehetne ezeket elkerülni.

A módszer

A szavazás maga nagyon egyszerű – egyetlen, jól érthető kérdésre kell válaszolni, többnyire egy ötpontos skálán. Például „Mennyire bízol abban, hogy ez a terv megvalósítható a következő iterációban?”.

Alapvető szabály, hogy ha az átlagos* konfidencia 3 alatti, akkor a tervezést meg kell ismételni. Persze itt nem a nulláról indulunk, elég gyorsan ki tud derülni, hogy mi miatt aggódik a csapat. Sokszor elég lehet a terv egy-két elemét kivenni az iterációból.

A következőkben bemutatok néhány rossz példát, amivel eddigi munkáim során találkoztam.

1.) Pellengérre állítjuk azt, aki alacsony értéket ad

Ez az eset velem fordult elő, mikor Scrum Master voltam, pályafutásom egy korábbi szakaszában. A PI Planning végén 1-es konfidencia szavazatot adtam, mert az átlagos szállítási sebességünk dupláját terveztük be az iterációba. Rajtam kívül ketten szavaztunk még így, ugyanezen okból. A szervezet nagy részére viszont jellemző volt a „wishful thinking”, illetve a megfelelési vágy, ezért az átlag nem volt extrém alacsony. Hárman el is mondtuk a szavazás után közvetlenül az aggodalmainkat, de a vezetők részéről nagyon gyorsan rövidre lett zárva a kérdés.
Másnap viszont mehettünk beszélgetni, hogy miért adtunk egyest. Itt nem a problémát kezeltük, hanem azon kellett gondolkodni, hogy hogyan kéne megfogalmazni a kérdést, hogy ne forduljon elő többet ilyen.

Az eredménye ennek az lehet, hogy legközelebb inkább magasabb értéket ad az ember, mert az alacsony érték esetén a visszajelzést úgysem hallgatják meg, és még ő jár rosszul…

Itt egyszerre lépett fel három tipikus antipattern:

• „Csak nyomjuk végig” szavazás
• Vezetői elvárásoknak való megfelelés
• A problémák elrejtése

2.) A kérdés nem a megvalósíthatóságról szól

Ebből a helyzetből fakadt a következő probléma. Az ezt követő tervezésen a kérdés már az volt, hogy „Minden rendelkezésre álló információt beterveztél?”. Persze. A szavazás kimagasló eredményt hozott. A csapatok feldolgozták az inputokat. Ügyesek voltak. Arról viszont fogalmunk sem volt, hogy megvalósíthatónak tartjuk-e a tervet.

3.) A vezető motivációs eszközként próbálja használni a szavazást

Egy külföldi multinacionális cégnél történt, hogy a csapatok nagyon gyenge konfidencia értékre szavaztak. Az átlag bőven hármas alatt volt, 4-es érték elvétve akadt. Egy 5-ös azonban akadt, a vezetőé. A csapat azt üzente a szavazással, hogy baj van, de ő a saját szavazatával azt sugallta, hogy hisz bennük, vagy rosszabb esetben az értéket egyszerűen fel akarta húzni. Az aggodalmak nem kerültek meghallgatásra.

Szuper dolog, ha a vezető kihangsúlyozza, hogy hisz a csapatokban, de a konfidencia szavazás nem a megfelelő eszköz erre. Arról már nem is beszélve, hogy a vezetőnek kell-e egyáltalán szavaznia?!
(spoiler: nem)

4.) Túl kései szavazás

Szintén tipikus történet, amikor a tervezésre szánt időkeret legvégén szavazunk csak. Kijöhet bármi, már nincs idő módosítani, menni kell tovább. Ezt könnyű megelőzni úgy, hogy a szavazást olyan időpontra tesszük, amikor még van lehetőség a tervek módosítására. Legfeljebb ezt az időkeretet nem használjuk fel.

Végkövetkeztetés

Összességében a konfidencia szavazás egy nagyon jó eszköz arra, hogy kiderüljenek azok a problémák, amiket addig nem tudtunk átbeszélni, elnyomtunk, vagy egyszerűen csak korábban nem jutott eszünkbe. Ha jól alkalmazzuk az eszközt, akkor kiválóan lehet kezelni az itt felmerülő kockázatokat, elakadásokat. De ehhez a fentieket el kell kerülni.

*A konfidencia szavazás során kapott értékek ordinális skálán helyezkednek el – vagyis nem jelenthető ki, hogy aki 5-öst ad, az ötször biztosabb a sikerben, mint aki 1-est. Az ilyen típusú adatok esetén az átlagszámítás nem feltétlenül ad megbízható eredményt, mégis gyakran alkalmazzák az egyszerűsége miatt.

Ha tetszett ez a cikk, valószínűleg a Röviden a hosszú sztorikról bejegyzésünket is érdekesnek találod majd!