Időről időre felbukkan a médiában ez a provokatív kijelentés: „Agile is dead.” Sokan írtak már róla, különböző nézőpontokból vizsgálták a kérdést, és természetesen akadt pár kárörvendő „na ugye, én megmondtam” típusú reakció is. A cím önmagában elég hangzatos, a téma komplexitása miatt ugyanakkor félreértések, téves következtetések keverednek valódi, jogos kritikákkal.
Mi történik valójában? És mi várható?
Mit temetünk? – Az agilitás eredete
Az agilitás egyik legérdekesebb sajátossága, hogy nem “fentről” jött. Nem menedzserek találták ki, hanem szoftverfejlesztők. Ez önmagában formabontó ritkaság volt.
A hivatalos kezdőpont a Manifesto for Agile Software Development volt, 2001-ben. Tizenhét fejlesztő leült, és közösen megpróbálták megfogalmazni, mik azok a keretek, amik segítenék őket a jobb, hatékonyabb munkavégzésben. Szerettek volna valami rugalmasabbat, valami emberibbet, valamit, ami végre működik, az akkoriban vízesés modell uralta munkakultúra helyett.
Így született meg a máig használt négy alappillér:
- Egyének és személyes kommunikáció fontosabbak, mint a módszertanok és eszközök
- Működő szoftver fontosabb, mint az átfogó dokumentáció
- Együttműködés a megrendelővel fontosabb, mint a szerződéses egyeztetések
- Változás iránti készség fontosabb, mint egy merev terv szolgai követése
A koncepció sikeresnek bizonyult. Nem meglepő, hiszen olyan szakemberek dolgozták ki, akik jól ismerték a problémákat – mivel a sajátjaik voltak- és motiváltak is voltak arra, hogy megoldást találjanak.
A megközelítés gyorsan terjedt, és egyre több helyen kezdtek el érdeklődni iránta. Ahol nem ment magától, ott tanácsadók segítettek az átállásban, és idővel a módszertan is kifinomultabbá vált.
Aztán egyszer csak ott találtuk magunkat, hogy ciki lett, ha egy cég nem mondhatta el magáról, hogy agilis. Ami korábban lázadás volt a bürokrácia ellen, szabvány lett. Elvárás.
2014-ben Dave Thomas — a Manifesto egyik atyja — egy blogposztban írta: „Agile is dead.” A kijelentés igazán ismertté 2015-ben, a GOTO konferencián elhangzott előadása kapcsán vált.
Akkor is volt szó róla a médiában, aztán a Covid miatt megváltozott munkarend miatt megint előtérbe került az agilitás létjogosultságának kérdése. Majd a ‘23-’24-es gazdasági folyamatok okozta leépítések miatt ismét forrongó ponttá vált a vállalatfejlesztésben az agilitás sorsa.
Mi történt az alatt a huszon pár év alatt, ami a forradalmi indulás és a kiábrándult kijelentések között eltelt?
Ha az agilitás halott, ki ölte meg?
#1 gyanúsított: Az agilis ipar
Az agilitás egyfajta punk mozgalom volt a szoftverfejlesztés világában. Lázadás a bürokrácia, a túlszabályozott folyamatok ellen. Fejlesztők hozták létre – olyanok, akiknek elegük lett abból, ahogy a dolgok addig mentek.
Aztán jöttek a tanácsadók, a tanúsítók, a ‘certifikációs ipar’. A lázadásból termék lett. A mozgalomból iparág. Az értékekből PowerPoint slide-ok.
Az eredeti agilis szemlélet célja az egyszerűsítés, az emberközpontúság, a hatékonyság volt. Amikor az agilitás egy hype, egy üzleti termék, nem csoda, ha csalódást okoz.
#2. gyanúsított: A vezetés
A Scrum nem oldja meg a problémákat – hanem a felszínre hozza őket. Ha a vezetés nem hajlandó szembenézni a felmerülő problémákkal, és valódi változásokat eszközölni, akkor az agilitás nem segít – sőt, inkább csak még frusztrálóbbá teszi a mindennapokat.
Emellett néhány szervezet úgy próbál agilissá válni, hogy a címkéket és a szerepeket átveszik, de közben a mögöttes értékek és működési elvek valahogy lemaradnak. Ez gyakran csalódást szül, a sikertelenségért a módszertant okolják, nem pedig az implementációt.
Az agilitás nem a vezetés megszüntetéséről szól, hanem a rossz vezetést akarta jobbá tenni. Tehát ha a vezetés nem változik, akkor az agilitás sem fog működni.
#3. gyanúsított: A SAFe – az agilis világ gyorsétterme*
*könnyen elérhető, de nem sok beltartalmi értéke van
Habár a SAFe egy agilis megoldás, gyakran azokat a problémákat teremti újjá, amelyek megoldását célozza.
A legfőbb problémák SAFe-fel:
- Agilis gondolatok, vízeséses végrehajtás: a SAFe agilis elveket ültet be, de a vállalati hierarchikus struktúra megmarad. Így a döntéshozás központosított, ami szembe megy az agilis szemléletben kulcsfontosságú felhatalmazással.
- A komplexitás megjelenítése, a csökkentés helyett.
- Bürokrácia halmozása: ahelyett, hogy egyszerűsítené, gyorsítaná a döntéshozatalt, új szerepköröket iktat be, ami a gyakorlatban többnyire az ellenkezőjét eredményezi
Sok nagyvállalat alkalmazza ezt a keretrendszert, majd látva, hogy nincs valódi pozitív változás, azt a (tév)következtetést vonja le, hogy az agilis nem hatékony, mikor valójában csak a SAFe-ről gondolja ezt.
#4. gyanúsított: A változó világ
A világ 20 év alatt sokat változott. A COVID–19 járvány alapjaiban forgatta fel a munkavégzés módját. A home office, a hibrid csapatok, a digitális együttműködés új kihívásokat hozott. Közben berobbant az AI, a no-code / low-code eszközök, az automatizálás.
Akkor most tényleg: halott az agilitás?
„Agile is not what you do – agility is how you do it.” – Dave Thomas
(Az agilitás nem valami, amit csinálsz, az agilis a mód, ahogyan valamit csinálsz. – a szerző)
Aki ma is komolyan veszi az agilis alapelveket – értéket szállít, együttműködik, rugalmas, alkalmazkodik – az nem vesztett semmit. Ezek az értékek időtállóak. Sőt, ma talán még fontosabbak, mint valaha.
Viszont ha kiforgatjuk az eredeti értékekből, az agilitás nemhogy nem működik – egyenesen hátráltatja a csapatokat.
Tehát az agilitás mint mindset, még mindig működik, viszont az agilis, mint iparág megszűnt menőnek lenni.
Mi következik ebből? Milyen lehetőségeket teremt ez?
Smola Roland szerint nem az a kérdés, hogy agilis vagy nem-agilis. Hanem az, hogy milyen problémát akarunk megoldani, és arra mi a hatékony eszköz. Ha egy módszertan már nem segít – akkor ne ragaszkodjunk hozzá csak azért, mert jól hangzik, vagy mert éppen trendi.
Az, hogy csapatok, cégek nem azért szeretnének agilisak lenni, hogy elmondhassák magukról, hogy agilisek, hanem mert ez a gondolkodásmód és értékrend az, amiben dolgozni szeretnének, amiről hiszik, hogy profitábilis számukra, valódi teret nyit az agilis szemlélet számára.
Hogyan tovább?
Ma minden az AI körül forog. Talán ez lesz az új trend, amit mindenki „bevezet”. Talán ez is ugyanúgy jár, mint az agilitás: lelkesen indul, majd iparággá válik. Vagy ezúttal másképp lesz. Nem tudjuk. Mi továbbra is a leginkább személyreszabott megoldást keressük a vállalati problémákra.
források:
Többek között ezt a témát is érintette Roland a Magyar Business Podcastban a házigazdával, Fóris Attilával folytatott beszélgetésükben. A teljes adás itt érhető el.
A cikk szöveggondozásában a ChatGPT (OpenAI GPT-3.5, 2025) is közreműködött.
