Sok sapka, sok szerep – a Scrum Masterek jól ismerik ezt a dinamikát, azonban van egy szerep, amiről eddig talán nem is tudtál: az udvari bolondé.

Ebben a bejegyzésben ez a különleges szerep lesz a fókuszban: ami kívülállással, merész kérdésekkel és szelíd őszinteséggel képes a legmélyebb igazságokat is felszínre hozni – és ezáltal fejleszteni a szervezet kultúráját. Hogyan lehet a „bolondság” a bátorság és a transzparencia eszköze?
Balogh Eszter izgalmas írása garantáltan új nézőpontot ad a témában!

Az, hogy Scrum Masterként hány sapkát kell hordanunk, már-már közhely: értsd az agilis gondolkodást, az üzletet, az IT-t, kicsit legyél coach, change agent, kicsit ez, kicsit az, számonkérő vezető és jóságos tyúkanyó egyszerre. De az egyik személyes kedvencem, amikor az udvari bolond sapkát kell felvennünk.

“Hogy én bolond? Micsodaaa? De hisz’ ez sértés!”

Nem-nem… vizsgáljuk meg közelebbről a helyzetet.

Az udvari bolond, mint pozíció

Az udvari bolondhoz valóban sok negatív konnotáció fűződik: együgyű flótás, összevissza beszél, nem túl okos.. ha legalább szép lenne, de még az sem. Ilyeneket gondolunk.

A Tarotban már más a helyzet, ott a Bolond egy kifejezetten bölcs figura. És a mesék udvari bolondjának van egy nagyon fontos tulajdonsága: bármikor kimondhatja a legkellemetlenebb igazságot is anélkül, hogy elveszítené a pozícióját. Ez már ismerősebb? Remélhetőleg. Scrum Masterként egy szervezetben elvegyülve, minden részével jó kapcsolatot ápolva olyan dolgokat látunk, amit senki más. És jó esetben van egy olyan felhatalmazásunk, hogy ezekre fel is hívhatjuk a figyelmet, a transzparencia pedig az első lépés a változáshoz.

A coach kompetenciák egyébként itt is kapóra jönnek. Az, hogy akármit kimondhatunk, még nem jelenti azt, hogy az bármikor, bármilyen hangnemben, bármilyen körülmények között a szervezet célját szolgálja. Klasszikus coaching szituációkban rengeteg tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy milyen intervenciók érik el a céljukat. Természetesen ez ügyfelenként, szituációnként változhat: valamikor a nyers őszinteség a nyerő, máskor óvatosnak és türelmesnek kell lenni. Érdemes tudatosítani azt is, hogy az én megélésem különbözhet a másik valóságától, ezért a saját igazunkat nem szabad az univerzális igazságnak tekinteni: a másik bármikor dönthet úgy, hogy nem ért egyet velünk, most épp nem látja ugyanúgy, vagy bár látja, de nincs itt a cselekvés ideje.

A “bolondság” más területeken is hasznunkra válhat. Nincs az a Scrum Master (vagy legalábbis ritka), aki minden kapcsolódó területhez egyformán ért, ilyenkor a Bolond bátorságával kell bevállalni a kérdéseket. Nálam például az IT az a terület, ahol a legtöbbet használtam azt a bizonyos “ezt most magyarázd el úgy, mint egy ötévesnek” mondatot, de az üzleti célokban való tisztánlátásnál is segíthet, vagy bármi olyan helyzetben, ahol érezzük, hogy valami nem stimmel, de még nem tudjuk mi… és kérdezünk. Ezzel egyébként a kérdezés kultúráját is erősíthetjük a szervezetben, hiszen sokszor nehéz felvállalni a nemtudást egy olyan helyzetben, ahol már – külső vagy belső elvárásként – sokkal tapasztaltabbnak kéne lennünk. 

Ne féljünk tehát néha felvenni azt a bizonyos “csörgős sipkát”, mert a transzparenciát, az emberek kapcsolódását segítjük vele. Csak ne feledjük a Bolond bölcsességét sem mellette…