Sok sapka, sok szerep – a Scrum Masterek jól ismerik ezt a dinamikát, azonban van egy szerep, amiről eddig talán nem is tudtál: az udvari bolondé.

Ebben a bejegyzésben ez a különleges szerep lesz a fókuszban: ami kívülállással, merész kérdésekkel és szelíd őszinteséggel képes a legmélyebb igazságokat is felszínre hozni – és ezáltal fejleszteni a szervezet kultúráját. Hogyan lehet a „bolondság” a bátorság és a transzparencia eszköze?
Balogh Eszter izgalmas írása garantáltan új nézőpontot ad a témában!

Az, hogy Scrum Masterként hány szerepben kell helytállnunk, hány “sapkát kell hordanunk”, már-már közhely: értsd az agilis gondolkodást, az üzletet, az IT-t. Kicsit legyél coach, change agent, kicsit ez, kicsit az. Számonkérő vezető és jóságos tyúkanyó. Egyik személyes kedvencem ezek közül az udvari bolond “sapkája”.

“Hogy én bolond? Micsodaaa? De hisz’ ez sértés!”

Nem-nem… vizsgáljuk meg közelebbről a helyzetet.

Az udvari bolond, mint pozíció

Az udvari bolondhoz valóban sok negatív konnotáció fűződik: együgyű flótás, összevissza beszél, nem túl okos, legalább szép lenne, de az sem. Ilyeneket gondolunk.

A Tarotban már más a helyzet, ott a Bolond egy kifejezetten bölcs figura.
A (nép)mesék udvari bolondja pedig kívülálló a nagyurak flancolásan, intrikáin, mégis társaságuk állandó tagja. Ez már ismerősebb? Remélhetőleg. Scrum Masterként egy szervezetben elvegyülve, minden részével jó kapcsolatot ápolva olyan dolgokat látunk, amit senki más.

Na de hogyan fejleszthetik az udvari bolondokhoz társított attribútumok a vállalati kultúrát?

A kérdezés kultúrája

A “bolondság” több területen is hasznunkra válhat. Nincs az a Scrum Master (vagy legalábbis ritka), aki minden kapcsolódó területhez egyformán ért. Ilyenkor a Bolond bátorságával kell bevállalni a kérdéseket. Nálam például az IT az a terület, ahol a legtöbbet használtam azt a bizonyos “ezt most magyarázd el úgy, mint egy ötévesnek” mondatot. De segíthet ez az üzleti célokban való tisztánlátásnál is, vagy bármi olyan helyzetben, ahol érezzük, hogy valami nem stimmel, de még nem tudjuk mi… és kérdezünk. Ezzel a kérdezés kultúráját is erősíthetjük a szervezetben, hiszen sokszor nehéz felvállalni a nemtudást egy olyan helyzetben, ahol már tapasztaltnak kellene lennünk (vagy legalábbis azt gondoljuk magunkról).

A kimondás kultúrája

A mesék udvari bolondjának van egy nagyon fontos privilégiuma: humorba ágyazva bármikor kimondhatja a legkellemetlenebb igazságot is anélkül, hogy elveszítené a pozícióját. Korábban említettem, hogy a bolond (a Scrum Master) sokrétű feladatai, kapcsolatai mentén beépül a társaságba (szervezetbe), aminek következtében komplexebb ráláltása lesz a folyamatokra, mint akár az uralkodónak (vezetőknek).
Ezzel párhuzamosan jó esetben van egy olyan felhatalmazásunk, hogy ezekre fel is hívhatjuk a figyelmet. A transzparencia pedig az első lépés a változáshoz.

“Meztelen a király!” – őszinteség, tapintattal

A coach kompetenciák egyébként itt is kapóra jönnek. Az, hogy akármit kimondhatunk, még nem jelenti azt, hogy az bármikor, bármilyen hangnemben, bármilyen körülmények között a legjobban szolgálja a szervezet célját. Klasszikus coaching szituációkban rengeteg tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy milyen intervencióink érik el a céljukat. Természetesen ez ügyfelenként, szituációnként változhat: valamikor a nyers őszinteség a nyerő, máskor óvatosnak és türelmesnek kell lenni. Érdemes tudatosítani azt is, hogy a megélésem különbözhet a másik valóságától, ezért a saját igazunkat nem szabad az univerzális igazságnak tekinteni. A másik bármikor dönthet úgy, hogy nem ért egyet velünk, nem ugyanúgy látja. Vagy bár látja, de nincs itt a cselekvés ideje.

Hordjuk tehát büszkén és bátran az Udvari Bolond sapkáját Scrum Masteri feladataink során, és ne feledjük a Bolond bölcsességét sem mellette.