Ha nyitott gondolkodással átgondoljuk és megpróbáljuk más szemszögből megközelíteni a konfliktust, akkor valódi megoldásokat fedezhetünk fel és a konfliktusmegoldás is könnyebb, gyorsabb lehet. Ebben segíthet a dráma háromszöge és annak egy újabb értelmezése, a felhatalmazás háromszöge. Nézzük meg ezeket az eszközöket, és azt, hogy miként segíthetnek a problémák leküzdésében.

A dráma háromszöge, az emberi konfliktusok áttörést hozó modellje

Stephen B. Karpman pszichiáter az 1960-as években javasolta először a dráma háromszögét, az emberi interakciók „társadalmi modelljét” azért, hogy leírja, milyen kontraproduktív módon viszonyulnak egymáshoz sokan, és milyen problémát jelent, ha konfliktus alakul ki. Lényege, hogy mindenki hajlamos az érdeklődési körének és személyiségének megfelelő három szerep egyikét felvenni. És gyorsan át tudunk váltani egy másik szerepbe, ha ez hatalmat ad nekünk, racionalizálja a problémákat, vagy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat a bőrünkben. 

A dráma e három „arca” egy fejjel lefelé fordított háromszög csúcsain helyezkedik el:

• Az üldöző: Aki ebben a szerepben van, az nagyon kritikus, mindig a hibát keresi másokban, és őket hibáztatja a problémáért, miközben úgy érzi, hogy a leghasznosabb az, ha dominálva közbelép, hogy helyrehozza a dolgokat. Lehet, hogy kontrolláló zsarnoknak tartják őket, de néha átváltanak a következő kategóriába, ha szembesítik őket a jelenlegi viselkedésükkel. 
• Az áldozat: Aki ebben a szerepben van, az olyan körülmények vagy mások áldozatának látja magát, amelyek miatt tehetetlennek és reménytelennek érzi magát. Sokat panaszkodhatna anélkül, hogy produktívan cselekedne. Az üldöző elnyomja őt, és gyakran a harmadik szereptől kér vagy kap segítséget.
• A megmentő: Aki ebben a szerepben van az, automatikusan közbelép, hogy megmentse az áldozatokat, és ezt gyakran úgy teszi, hogy lehetővé teszi az áldozattá válást, így nem oldja meg a hosszú távú problémát. Továbbá, a megmentő átváltozhat üldözővé vagy áldozattá, ha frusztrálttá válik.

Karpman azt vallja, hogy konfliktus idején mindenki természetes módon vonzódik e szerepek valamelyikéhez, és úgy váltogatja a szerepeket, ahogyan az neki megfelel. A háromszög egy ponton, az áldozat vagy az üldöző személyében kezd kialakulni, és a többieket hamarosan beszippantja a többi szerep. És végül ezek a szerepek, amelyeket egy drámában játszunk, nem hatékonyak a konfliktusmegoldás megteremtésében és az alapvető problémák megoldásában. Valójában csak állandósítják a problémákat.

A dráma háromszögének az értéke abban rejlik, hogy megértjük azokat a szerepeket, amelyeket hajlamosak vagyunk játszani, és azt, hogy miért játsszuk őket. Minden egyes személy egy adott helyzetben hasznot húz belőle. Az üldöző talán szereti a hatalmat gyakorolni, míg az áldozat a felelősséget átháríthatja magára. A megmentő pedig elégedettséget érez ha segítséget nyújthat. Azzal, hogy ezeket a nem produktív szerepeket annak látjuk, amik, az segíthet minden résztvevőnek kiszabadulni belőlük és a rövid távú érzelmi jutalmaikból. 

De pontosan hogyan változtathatunk a megközelítésünkön? Itt jön képbe a háromszög modern változata.

Konfliktusmegoldás a felhatalmazás háromszögével

A felhatalmazás háromszöge, hivatalos nevén The Empowerment Dynamic (TED), a dráma hárömszögének „pozitív alternatívája”, amelyet David Emerald üzleti tanácsadó és szerző alkotott meg. A TED a dráma háromszögében szereplő szerepeket átformálja, és negatív helyett konstruktívvá alakítja őket:

• A kihívó az üldöző helyébe lép: Mind az eredeti Karpman-szerepben, mind az új szerepben szereplő személyek „igazságmondóként” látják magukat, akik pontosan megnevezik a helyzeteket. De ahelyett, hogy hibáztatnának és cselekedeteket diktálnának, a kihívók „tudatosan építenek másokat, bátorítva, hogy a nehéz helyzetek ellenére is tanuljanak és fejlődjenek”.
• A teremtő az áldozat pozitív helyettesítője: Ahelyett, hogy a körülmények és problémák foglyának tekintenék magukat, megtanulják, hogy „megválaszthatják az élet kihívásaira adott válaszukat”. Elfogadják, „ami inspirálja őket”, és a megoldásokra, illetve az eredményekre összpontosítanak, nem pedig a kihívások súlyára, amelyek visszatartják őket.
• Végül a coach a megmentő szerepébe lép: Lényegében valódi támogatást nyújtanak a teremtőknek, ahelyett, hogy lehetővé tennék áldozattá válásukat. A coach „a kutatás, a kíváncsiság és a mély hallgatás művészetét használja, hogy támogasson másokat abban, hogy felfedezzék, mi a legjobb számukra„.

Emerald és kollégái a The Center for The Empowerment Dynamic-ban úgy írják le ezt a keretrendszert, mint „egy mélyreható, mégis világos és egyszerű módszert, amellyel megszabadulhatunk a reaktív szokásainktól„. Maga Karpman pedig támogatja az ötletet, és a TED-et „rendkívül eredeti és hatékony menekülésnek nevezte a dráma háromszögéből„.

Mint sok hatékony csoportdinamikai modell, vezetőfejlesztési stratégia és üzleti coaching megközelítés, a dráma és a felhatalmazás háromszöge sem túlságosan összetett. Valójában elég nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnhetnek. De hatalmas erőt adnak nekünk azáltal, hogy lehetővé teszik az önismeretet arról, hogyan reagálunk ösztönösen a problémákra és egy olyan felismerést adnak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megváltoztassuk a viselkedésünket. A TED megközelítés pedig egy lépéssel továbbviszi a dolgokat, mivel konkrét nyelvezetet ad ahhoz, hogy átformáljuk a konfliktusban betöltött szerepeinket, ami által a konfliktusmegoldás sikeresebb lehet.

Ennek a gondolkodásmódnak az elsajátítása és a kihívóvá, teremtővé és coach-á való válás valódi előrehaladást eredményez. Például, ahelyett, hogy egy áldozatnak adnánk lehetőséget, egy coach képessé teszi a teremtőt arra, hogy másképp gondolkodjon a problémáiról és megoldja azokat. Támogatást és eszközöket adunk nekik ahhoz, hogy maguk kezeljék ezeket a problémákat, ahelyett, hogy beugranánk, hogy megtegyük helyettük.

Amellett, hogy a konfliktusmegoldás sokkal konstruktívabb módja, e szerepek átformálása egy önfenntartó körforgást is létrehoz. Több probléma válik megoldhatóvá, a csapatok jobban együttműködnek, és sok veszekedés rövid életűvé válik, sőt, még hasznosnak is bizonyul!

Tehát, amikor legközelebb úgy érezzük, hogy a csapatunk elakadt egy kérdésben, és az emberek védekezni és személyeskedni kezdenek, próbáljuk meg kitalálni, hogy ki-ki hol foglal helyet a dráma és a felhatalmazás háromszögében. Értsük meg, hogy milyen szerepeket játszanak, és hogyan tudjuk ezeket pozitívan átformálni, hogy megváltoztassuk a viselkedésüket.

Kellemesen meglepődhetünk, milyen jól működik a problémák megoldása egy kis perspektíva-váltással.

A cikk alapját az alábbi angol tartalom adta.