Az elmúlt évtizedben azok a vezetők, akik tapasztaltak vagy hallottak az agilis csapatokról, elgondolkodtató kérdéseket tettek fel. Mi lenne, ha egy vállalat több tucat, száz vagy akár több ezer agilis csapatot indítana el a szervezetben? Vajon a vállalkozás egész szegmense megtanulhatna így működni?

A kiégés egy komoly nemcsak(!) munkahelyi probléma, amely a legtöbb olyan munkahelyen előfordul, ahol nagy nyomás alatt dolgoznak a munkavállalók. Eliott Aronson eképpen írja le a kiégést: “a kiégés egy hosszantartó érzelmi stresszhelyzet, ami aztán pszichés, fizikai és mentális kimerüléshez vezet. Ez a személyes identitás elvesztésének érzésével járhat és ennek eredményeként csökken a teljesítmény a munkahelyen.

A hagyományos szervezetek a csapataik értékeléséhez gyakran néznek olyan mutatókat, mint az előre meghatározott tervekkel szembeni teljesítmény, a hatékonyság és a gyorsaság.

Ebben a bejegyzésben arra teszünk kísérletet, hogy olyan eszközöket mutassunk, amelyekkel mérhetővé és csökkenthetővé válnak a stresszorok.

A hagyományos költségvetés több évig is tarthat, ami azt jelenti, hogy a nem produktív projektek addig folytatódnak, amíg a költségvetésük ki nem merül. Eközben a produktív és innovatív projektek sorban állnak a következő költségvetési ciklusig. Ezzel szemben az agilis költségvetés folyamatosan frissül, hogy visszatükrözze a változó feltételeket és így versenyelőnyhöz juttathassa a céget.